Közlekedjünk 7.

Akár minden nap írhatnék, annyi esemény van reggel, amíg beérek munkába, hogy az önmagában megtöltene egy blogot. Nézzük a mai eseményeket:

Tekerek a járdán, mivel az utca nagy része fel van szántva (2-es villamos) és egy alsós kisgyerek észrevesz és félreáll és elengedett. Úgy meglepődtem, hogy majdnem elfelejtettem megköszönni neki. Na de, ennyi miatt még nem ragadtam volna tollat.

Zebrán kelünk át, sok iskolás gyerek, az egyik biciklivel; kettővel előttem indul. Oldalt a kanyarodó sávban autók teli zölddel. A gyalogosok elindulnak a gyerek ülne fel a biciklire és épp leugrik félrerántja a kormányt. A kocsiban egy hülye picsa ült, 3/4 zebrán állt meg. Kilőtt a kanyarból, majd satufékkel állt meg. A kisgyerek megszeppenve továbbment, a nő viszont aki előttem ment bicajjal lepattant és leosztotta a picsát:
„Hát nem nézel szét? A rák egye ki a beledet”
Ez azért volt jó, mert amúgy én szálltam volna le és engedtem volna el egy: „Nézzél már szét rendesen bazdmeg!”-et

Jól indult a nap:)