Könnyes szemmel emlékszem vissza általános iskolás koromig, amikor botfülű énektanárunk úgy vélte, nekem is helyem van a kórusban. Annyi eszem azért volt, hogy éneklés helyett – biztos, ami biztos – csak tátogtam. Így senki nem hallhatta patakcsobogásra emlékeztető orgánumomat. Ez most a megfejtés.

Ha béna, vagy, tedd rá az egeret, és elárulom!

(ilpmurk tlüs nabájéh)