Ma majdnem emósok lettünk.
Ülünk a tónál. Szívjuk a vízipipát kortyoljuk a kőbambit. Megjelenik egy csapat emócionális fiatal. Húzóra isszák a kétliter kólát meg egy szemük van.
Brandon megszólal:” Nem leszünk mi is emósók?”
Zé: “Nem”
…
Ilyen közel még sose voltunk ahhoz, hogy emósok legyünk….
Egy hozzászólás a(z) “Emó” bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Azért ehhez kellett a lélekjelenlét, hiszen a kísértés ott volt. Büszke vagyok rátok, hogy mégis ellenálltatok!! 🙂